a közösség egy tökéletesen pótolható vagy inkább pótolni szükségtelen darabkájaként; engem alkotó, nélkülem egész
enyém, teljesen. otthonom. mely bármikor különös, távoli érzéssé idegeníthető. kapcsolatok nélküli, illuzórikus hozzátartozás, melyet mégis hozzám köt a jelenlét, a részvétel, és a kapcsolat.
megélve létező, magát enyémmé forrott, kikerülhetetlen, rutin, irány, ismerés; mégis... egy tökéletesen nélkülözhető, érzelmi űrt hagyó, de mégsem nekem való..
teljesen részeként, teljesen kívüle..
milyen nevet adjak neki, hogy valami lehessen bennem, furcsa, tétova félszavak tengerében..?
...s kell - e név, vagy csak meneküljek el, mint mindenhonnan, ahol nem elég jó, ahol nekem kell álmok helyett valóság mellett dönteni?