tök jó. ma a nap arról szól - bár már a tegnap is, és magának a referátumomnak az összeállítása, hogy minden összejön, illetve ami tervezést, időbeosztást igényel, anélkül, hogy bármit is tennék ezért.
és ez jó. ott vagyok, ahol lennem kell, akkor, amikor lennem kell, és eszembe jut, aminek eszembe kell, hogy megcsinálhassam, amit meg kell, és komolyabb tervezgetés, és aggódás nélkül sikerül, aminek sikerülnie kell, igen, pont annyi idős az előadás, amilyen hosszúnak lennie kell, az előtte levőé pont annyival rövidebb, hogy a tanár közbeszólásaival együtt is, pont annyi időm maradjon, ami épp optimális, és minden klappol, és eszembe jut minden, amit nem jó, ha elfelejtek, és oda tévedek, ahova elvileg mennem kell, de magamtól eszembe nem jutott volna, és úgy, hogy még pont van időm - nem, nem vagyok boldog, csak érzem, hogy ez a szál, most tökéletesen működik, nem, nem vagyok boldogtalan sem, de minden megy, aminek mennie kell, úgy, ahogy mennie kell - tán én vagyok csak ily szerencsés véletlen haszonélvezője?
minden, talán a tervező kezében? és ami rossz, azt én csinálom - talán, vagy nem tudom, és érzések csak, amik elrontják, de ezt eddig is tudtam, és egyébként sem olyan nagyon, legfeljebb néha bántok másokat, és vádlok bárkit, amikor én vagyok olyankor bűnösebb, és úgysem azért vádlom az embereket, amit tettek, magamban másért vagyok mérges, tőlük független, bár velük kapcsolatos dolgokért.
..de nem nagyon vagyok mérges, de nem vagyok nagyon boldogtalan, de el kell szakadni a nem jó, csak bevonzó - aktuális helyzetben - rossz(abb) megoldástól, ami talán csak azért rosszabb objektív és kellemsség szempontjából is, mert pont az eltávolodás ténye nincs meg. hát megteszi az ember, ha nem nehéz, és úgy cselekszik, ahogy ha saját magát (vagy mondjuk inkább így, hogy szokásait, ahogy mindig cselekszik valami belső késztetés folytán, bár talán nem is jó neki a helyzet, csak érzelmileg! vár tőle valamit) követi sosem cselekedne, és talán nem is az a baj, amiről végre sikerül (nem nehezen) lemondani, hanem a lemondásról való képtelenség - és jó, ha ez alapján sikerül megtörni az "átkot".
persze az is fontos, amit választ, és amiről lemond az ember, de ki tudja melyik helyzetben van relevanciája, és melyikben számít csak maga a folyamat, de persze különböző erősséggel megkötöző és különböző minőségű (jó v rossz) vágyak közt is különbséget kell tenni, még ha nagyon kategorizálni akarunk akkor is.
...de hát van rossz vágy? vagy csak vágyak vannak, melyek akkor rosszak, ha túl erősen megkötöznek, vagy ha olyan dologra irányulnak, amit - valamiért - nem szabad...
de a lényeg, hogy van kiút, és van segítség is talán, és szabad azt mondanom, h tök jó lett, azt hiszem, és talán kicsit büszke is lehetek magamra, lehetek boldog azért, hogy _nekem_ sikerült, hogy _velem_ történt meg. ugye?
..
:)
