igen, megőrülök érted, benne vagy minden dalban és csalódásban, és az egész világ fájdalmában és szépségében ott loboghatsz, ha úgy kívánom, de szeretni... azt nem tudnálak... már régen sem ment soha... :[
________________________________________________________________________
batyuba rakta a megcsócsált, mócsingossá rágott múltat, batyuba rakta, és kidobta, csak úgy szabályosan, a szemeteskukába. tessék már nem kell. én meg még egy darabig megtartottam, nézegettem, rágcsálgattam, és aztán batyuba raktam én is, és kidobtam, csak úgy szépen, szabályosan a kukába.
... sosem tudtam nem belőled szipolyozni hangtalanul identitást magamnak ...
________________________________________________________________________
ezt az álmot nem akarom eltemetni!
________________________________________________________________________
a te istened mindig szebb volt az enyémnél, úgy is, hogy látszólag kevésbé létezett...
