...a változástól!
én azt hiszem, nem csak félek, egyszerűen képtelen vagyok rá. nem veszíthetem el. mert az álmok kellenek. és nincs új álom. bálvány?
szereted-e tényleg, akit visszamennél, és másmilyenné rajzolnál az életedből? Persze nem tenném meg, mert az éveket változtatna egészen mássá, és az nyilván nem lenne jó. A probléma az, hogy még most is átrajzolhatom, ha nem is pont úgy, ahogy a filmeken szokott.. de ezzel saját magamat is elveszíteném bizonyos szemszögből.
mission impossible? képes lennék rá? vagy az én keresztem egy csüggedt árny, akit eldobott saját valóság-mása, és nem szerez magának új ruházatot. egyszerűen képtelen lenne, túl személyre szabott módon szabtam el...
de nem, nem lehet kereszt. inkább tévedés.
mi marad nekem, ha kitörlöm végleg?
ezt kell megkeresnem.
talán nem más ez, mint egy túl erős asszociáció...:)
(még ha ez nem is mentség
objektíven semmire...)
