need and press

nincs apelláta. a hazugság, mint a hagyma. így kell mindenféle rétegeket pakolnom magam köré, majd mostantól.

belegondolhatnék: talán vannak már most is. vannak stratégiák, de egészen másfélék kellenek. nem az a lényeg, hogy hogy érint, nem az a lényeg, hogy ki az erős. az számít, hogy minden jó. nem mondhatom azt, hogy gyenge a minőség ebben az étteremben, de legalább olcsó. azt se mondhatom, hogy azért járok ide, mert hangulatosak az asztalok - ami igaz, de úgy érezném, hogy becsapom magam.

hazudni nyilvánvaló dolgokat kell. ha enni akarsz, és hogy kedvesen nézzenek rád a pincérek, és nincs sok pénzed, akkor sétálj be mosolyogva, ülj le egy valóban hangualtos asztalhoz, és közöld az első adandó alkalommal, mennyire szereted is ezt a helyet, tudniillik, a kedvenc éttermedről van szó, anyway...

                                                       de akarva hazudni mindig teher, őszinte nem        lehet az ember, mert akkor.. nem tudom. őszintén és tisztán élni nem lehet. ki kell            használni másokat, mert egyébként is   kihasználjuk őket, de így legalább nem adunk        ennek más - talán jogos - neveket, hanem hazudni kell, mert csak abból értenek, de el lehet  - e cipelni ekkora terhet? nem. mert nem tudok úgy lenni, hogy hazudok valakinek, mindig is zavart, akárkit becsapni, mást mutatni, mint ami van, nem is feltétlenül tényekről hazudni, nem is feltétlenül arról hazudni, hogy milyen vagyok - mindez még elmehet valameddig, de arról hazudni, amit róluk gondolok vagy irántuk érzek, ez a legrosszabb, mégpedig nem az, amikor negatívabbat hazudsz, mert az önvédelem, de pozitívabbat hazudni - és ezt kell mindenkinek, nem mondhatod a szemükbe, hogy annak ellenére kelletek olykor, hogy annyiszor gáznak tartalak titeket, vagy csak egyszerűen idegeneknek, vagy haragszom, de az ritka, és gáz dolgaitok vannak, és zavar az a sok gonosz dolog, ami majdnem mindenkivel kapcsolatban a fejemben, de kellenek persze, mert az én gondolataim, és az emberek is; olyankor nem zavar, hogy emberek vagytok, mikor én vagyok gáz, vagyis én vagyok önmagam. vagy inkább... nem tudom... nem tudom mikor mik vannak, de vannak helyzetek, amikben még én is elvagyok.

                                                        de ez irreleváns és egyébként is. jó éjszakát!

   én

               (én                                          én                                                                                     

                                  én  én                                           én       
                                                 én                                                         én
                                                                      én     

                             én                                                                       

                                                         én                                            én

        én                                én       

                        én                            én             én            

                   én                                                                                           én

    én                                          én                                                                                                                                                                                  én)

                                                             de még nem ez se szép eléggé :)) de kell. :)