..és az a benyomásod, hogy semmi sincs épp neked, üres az egész, és semmilyen, és tartod a markod, és néha pottyan is bele több, vagy kevesebb, és aztán néha megtelik, és te ijedten szórod szét, mert félsz, hogy nem fog majd több beleférni, és közben várod is még a más dolgokat, üres marokkal járni, tartani, persze néha épp már csak egy kicsi hiányozna, és most mégis üres, most borítottam ki pár óra reménytelen reménykedésért -miben? ki tudja, talán valamiben, ami nem is létezik...
és minden annyira sok elviselni teljesen, elbírni, mert betölt és nem lehet más dolgok mellé szorítani, kicsit meg semmit nem lehet szeretni, hát választanod kell otthont, választanod kell életet, választanod kell, hogy olyannal legyél teli, ami talán hosszú távon tartható - annyi minden lehetne, de nem lehet őket csinálni kicsit... csak egy élet van, limitált hely benne a személyeknek, és limitált hely az életeknek, egy fő élet, és egy mellék élet, esetleg néhány szabadon választott élet, de több minorral, és több főszakkal nem lehet élni. én legalábbis, azt hiszem, most nem tudok...
---
Az. Lett még az. Tibi megmondta előre. Lett. És elveszett. Mert nem volt igazán.
---
Where is the life? Nem tudom már hol lakok... (fel kéne építenem magam..) úgy lennék, és a saját magam, nem alighogy létezővé távolodott mások függvénye. origó, legalább a saját koordináta rendszeremben, egy hatalmas gömb ingó kis elemeként talán. egy gömbnek, melynek nincs kiterjedése, esetleg.
. ...a világ. létezik. azt hiszem. és fogalmam sincs ez most hogyan jutott eszembe és miért.
