elrepült a seprűjén a sárkány, azt üzente, hagyjam el a várat, pedig a kint már előtte is biztonságtalan volt, és veszélyes, ahogy most is az.
más szóval:
"már rég nem sír a lelkem,
csak olykor csendben remeg,
mint egy múlhatatlan másnaposság:
félreismertelek..."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
