A lélek kortalan - micsoda megállapítás. Pedig nem kell hozzá sok ráció, hogy az ember rájöhessen. Vagy mégis? Kortalan és mindenkiben egyforma. De hát ezt én is így gondolom. Csak sosem kezdek el hinni benne, ha nincs rá épp motivációm.
Furcsa dolog az élet. Érdekes élményeket, különleges találkozásokat, tapasztalatokat ad nekünk. A lélek... mindaz, ami találkozhatna egymással. Már ha ezt tudjuk magunkról, hogy bennünk van és létezik. És így nem leszünk elcseszett emberek. Akik persze nem tehetnek róla. (bár ki tudja...) Szóval lélek. (nem, ezek nem az én gondolataim, csak gondolatok. valahol lelkemnek tetszők, némi szempontból nézve.)
...és nem értem, nem értem magam. van egy részem, amely tudja, s igényli, szereti, ha klappolnak a dolgok egy elképzeléshez, ami úgy, ahogy. és mégis, csak egy kényelmes kollégiumi szobában döbben rá az ember, hogy mire vágyik a szív.
[...talán ma már ő is kevés lenne nekem. vagy nem. nem kevés, csak elvinne egy másik világba, ahol már régen sem tudtam rendesen létezni. de ez most irreleváns...]
egészen mélyen, de csak egy részemmel, és csak néha, de akkor erősen, és mondhatni kizárólagosan. talán majd megtanulom neuroanatómiából, vagy élettanból, hogy miért.
