.rendezetlenség. beszabályozott téboly. viharkócosra szárított hajak. vad semmi. űr az ürességben. gyorsan múló távlat-villanás.
miért őrültség a hentesnek, aki betáblázott ablakok mögött csak húst oszt, nap- nap után kinyitni azt az emeletit, és egy kötélen a másik háztetőre áttáncolni, ha egyszer ért hozzá, és ha nem is! miért őrültség, ha nem eshet le, mert alatta ott vannak a matracok és a háló, ha kéri, és miért őrültség kérni, és miért ne táncolhatna földszinti ablakból, miért ne láthatná az egész utca-tömeg? nem eshet akkorát, ezt az Analógia tiltja, és ezt a tiltást tilos nem betartania.
miért ne hághatnád át személyiséged pitypang-korlátait? miért kéne olyannak lenned, amilyen vagy? miért kell úgy tenni, mintha, amikor máshogy is lehetne úgy tenni, mintha, ha már épp nem is pont úgy, ahogy van, hisz' pont úgy nem lehet, és nem is szabad.
miért kell csak, hogy biztonságos és kényelmes legyen, hogy ne kelljen félni, magunkban maradni, miért nem lehet egyszerűen néha nem lenni önmagunk? miért szégyen, hogy megtörjük állandóságunk érzetét saját szívünkben, és leginkább mások szemében, miért fontos, hogy betartsuk íratlan szabályaikat, amit megalkottak ők - mi a körülhatárolhatatlan emberek.
a megdöbbentés csúnya, a megdöbbentés idegen, a megdöbbentés unalmas, a megdöbbentés ijesztő.
a megdöbbentés céltalan? exhibicionizmus, magamutogatás?
minden őrület valóban őrület? aminek a célja katarzis, felszabadulás, az tűzrevaló?
miért nem bírja az őrült az őrültet? miért akar a legnormálisabb lenni mind közül, megveti a magafajtát, gyűlöli, akit senki nem szeret. vagy önnön tébolyának kovácsa, büszke hordozója, mások kinevelője, nehéz könnyed filozófus, szangvinikus álomsuhanás.
élet. miért gondoltad, hogy kimerészkedek hozzád, amikor tudod, hogy nem vagyok képes a fejemnél többet kidugni azon a ragyogó ablakon?
