az emberi kapcsolatok olyan nehezen működnek! egyszerűen zavaros az egész. nem tudom, hogy hol van a hiba a gépezetben. abban, ami van, vagy az alapvető hozzáállásban?
vajon mindenkinek nehézségei vannak vele? néha másokon is látom, ritkán ilyesmiről is beszélnek. de akkor mégis, hogyan lehet, hogy az emberek fejében - vagy csak az én fejemben? - a kapcsolat működőképes fogalomnak tűnik, ha csak mások számára is..
hogyan kéne eldönteni, hogy kivel szemben mi az adekvát viselkedésforma, és honnan kéne tudni, hogy épp a másik reagál normálisan, vagy én, amikor félreértések vannak? vagy egyikünk sem? vagy nincs is normális csak átlagos, vagy sok önbizalom? természetesen ezek nyilván normális hétköznapi problémák konfliktusok, de vajon mások kapcsolat-élete is olyan látszat-létező, mint az enyém?
olyan, amiben nincs helye normális kötődésnek, nincs helye valakihez tartozásnak, közös életérzésnek, megértésnek, mert félreértések, frusztrációk, homályos motivációk hálózzák be, nem tudni, ki is a másik nekem, mire van szüksége tőlem, ha van, mit várhatok tőle, mi az, amit adekvát mondani, mi az, ami már túl sok, és van - e olyan, hogy túl kevés, és amikor a túl kevésnél egyel magasabb szint már túl soknak látszik, mi a büdös francot lehet kezdeni?
mit kell ki iránt érezni, hogyan kell kezelni, és ha mindez ennyire nehéz, és őszintétlen kell hogy legyen, ha nem akarja az ember, hogy helyette összezavaró és fájó; mi értelme az egészet úgy csinálni, hogy nekem nem jó, másoknak meg alapból szükségtelen?
where is the capital of social world? is it near to the capital of real love? I want to go there one day, I suppose...
