tudnod kell, hogy nem hozzád megyek, tudnod kell.. talán fájni fog, vagy legalábbis furcsa lesz. mindegy, hogy ott leszel-e, vagy most is, most is csak olyankor, mikor bennem éppen máshol, más idő dobog..
...
ne legyél bennem olyan, mint az üres szócséplésekkel tömött könyvek, mint a semmitmondó tanórák, mint az alig termő, felesleges elméletek; ne legyél bennem kiábrándulás! Miért nem érzem, ahogy akkor fájni fog majd, mikor ismét egy helyen nem leszünk azok?
..azok a pár percig talán megálmodottak. akit, kérlek becsüld meg, hogy elveszítettünk. de hát megteszed. álmodd azt az élhető, rendszerű valóságot belé, amit én is álmodok mellette neked.. .
ne legyél ilyen nagyon sótalan, mint most. akár a fehér...
az összes szín tökéletes (tökéletes!) hiánya
vagyis megléte. de a lényegen nem változtató legelveszíthetetlenebb, ha épp el nem veszik.
