néha jön ez az érzés. ez a teljesen lelankasztó. amikor nincs más, semmit tenni nem szabad, csak érezni, esetleg játszani, de semmi erőfeszítőt, semmit, ami nehéz, és a könnyebben megoldhatók közül is csak amit nagyon nagyon muszáj. ilyenkor nincs kitartás, nincs akaraterő, csak egy érzés, nem egyértelműen rossz, vagy inkább az, de pozitív színezettel, mikor csak várod, hogy megtörténjen a világ, és addig meg elfoglalkozgatsz valamivel.
naponta, igencsak meglátogat, ilyenkor nem lehet belekezdeni semmi tanulásba, van a jobb fajta, amikor csak netezgetni, zenét hallgtani, és érezni kell, és van a rosszabb, amikor épp tudatosul, hogy az emberek fényévmilliókra vannak, és ez később sem lesz másképp, és ilyenkor is lehet persze zenét hallgatni, ha épp lehet, és várni, hogy este legyen, és másnap, és végre összecsapd, ami feladat, vagy bújj ki alóla, és sétálj tovább mondván: "majd legközelebb.."
ilyenkor szörnyű teher a felelősség. ilyenkor, van ez az érzés...
