A legfrissebb. Egészen új. Egészen jelentéktelen. Egészen szép masírozni lanyhatag fejjel, hogy egészen váratlan legyen. És középszerű. Vagy annál csak egy árnyalattal filmbelibb, igazán átlagosan jó.
Csak egy kis ide-oda pillantós fűízű alkohol-merengés, csak elindulni aztán az átlagnál gyorsabban fordulni át - mindig úgy tenni, mintha, hisz erről szól az élet - csak a másik oldalon van nyitva tán a sátor.!-
...futni, futni, nem tudva, mi ez a furcsa, vagy tudva inkább, ésvagy csak remegve, csak kicsit, csak majdnem sírni tőle, de nem örömtől, nem bánattól, csak az élet felbuzog, dagad, duzzad, csak szelíden - milyen ocsmány szavak arra, ami gyönyörű.
csak távolság. csak idegenség. csak félelmek. csak egy diploma vágja félbe a nem létezőt. csak apró gondolat egy fogaskerék fejben. némi érzelem, talán újszerű. vagy régi? régen elfelejtett, afféle langyosan simogató semmi.
egy teljes mértékben semmi, egy bimbozó, ínyet régóta, de csak kissé, és ritkán próbálgató bölcsességfog, nem dugva ki fejét húzódik vissza újra. Csak egy jelentéktelen fájdalom a szájban, csak röviden, csak kicsit. Pár kattintással el is dőlt a boldogtalan örömmorzsák, és habcsókremények tán fejedhető íze.
...szakadni attól, akit még időt sem adott az élet úgymond megszeretni puszta lányos kívánság helyett...
teljesen egyszerű bögrecsorbulás.
---
Korallzátony. Mondá a nagy Rita, és tényleg. És tényleg, nincs kishableány - vagy sellő vagymi. Csak korallzátony. A valóság hajókat lyuggat halóra.
---
-. egy pajzán poén, néhány óra mással elbeszélgetés, csak némi feltörő vagányság, vagy ... vagy múlt. egyszerű, bonyolult, felkavaró, elvesző, vagy inkább hanyatlán nélkül semmivé haló valami, "valami, ami nem is valami, valami még kevesebb, az ami"
valami, aminek nincs neve, csak az, hogy valami, mert van neki egy csomó neve, vagy egy sem, vagy csak egy, és ezt kimondani borzongás, félelem, hazugság, és gyönyörűség, de én sem tudom, nem tudom mi ez a név, és hogyan is mondhatnám ki, ha nem azt jelenti isten.
---
madarak ülnek dróton. kettő dalolva röpköd, kettő. ezek dalolva, így vagy úgy, persze nem egymással, mert egymást nem is ismerik, és nem is azonos fajtájúak, és mégis. el nem ásható emléktárgyak őrei, nem úgy mint az egyszerű igazság, melynek neve téboly - MeGTaLáltaM! - a név, mely elhiszi, hogy élő a szép.
de maradak ülnek drótokon, és üvöltik, ne énekelj, csak énekej már! Te.. És madarak ülnek dórtokon, és madarak :( madarak... [:D - nem azért madarak! :) - a szerk., akinek ütólag vicces, hogy pont madarak, és ha valamelyik olvasónak ez mást mondana, mint amit jelent, az nem lenne jó, a többiektől sorry a közbevetésért,. :)]
de szóval el kell költözni, költözni Afrikába, és már gyakran törnek üvegpoharak..., össze amikor leejtik őket, össze, amikor nem isznak belőlük, össze.
rossz, rossz,.. roszz. de csak néha. csak sokszor, csak naponta, csak párszor. csak nem érteni, ezt a megszakadtatást, amelyet az élet internetkábeljeinek ki dugdosásával, és minden felvértezve kéne, vállvetve önmagunkkal szembenézni azzal, hogy bármikor.. bármikor, a legkevesebb rosszakarat nélkül, cska azért, mert ember a másik, na, hát, kérdezhetném depressziós legyek vagy csak csalódott és szomorú, tényleg ilyen a világ, vagy csak nekem juttatott ilyennek látni, kapni, élni azt?
tényleg ennyire gyönyörű, fordulatos, mesteri, varázslatos, áldástól buzogó, fantasztikusan elnyűtt rongydarabbal szívem köré, mint hártya, zizegve, remegve, csodálatos, gyönyörű élet! üresség...
és nincs remény, és nincs fáklya, és nincs feloldozás? nincs bosszú, nincs kegyetlenség, sem kegyelem, hogyha. de van! és nincsen irodalom. nem létezik, csak vegetál, és közben pumpálja magába, hogy éljen, élni akarja, de csak festi, vakarja, képezi, alkotja, alakítja a világot, csak tépi emberszívekbe a semmi vörösem lobogó-fortyogú izóó tündefényét.
nincs.
---
miért elszakad? miért nem lehet az új semmi mondatom zárósora? miért cirkalmasabb boldogtalannak lenni, mint szépen hímezni ágtépő jajokat haráncsvirágokba, melyek csak akkor létezgetnek kicsit, de mikor cukrászdákban fenséges ízek duruzsolnak ízlelőbimbóidon, akkor érzed..
.. érzed, hogy sok, hogy elég, hogy régi, és nem széppé szokott, hanem idegen, hogy látható minden semmi, kivéve az, amelyik nem, de talán egyik semmi sem látható, csak érzed, mint az álmokat, a szépet, az istent?
miért.. miért szakad szét minden megálmodott, akár szép, akár elvesztett dolog, miért teprődik apró, kicsiny buborékokként lebegve ég felé a minna-én,
... gyönyörű, gyönyörű látni, ahogy apró habpelyhekként szállni fájdalommá, ha elveszett, de sellőségem emberi lábra cserélve sem könnyű emberként élni... én nem vagyok sellő, az a hugom, de neki sem könnyű, pedig rajta látszik, hogy élet, és nem Z bolygó, szóval vulkántó öbölben hegy mellett vagyok ez a kép. vagy nem
---
csak álmos kicsit, csak valamire vár, csak vár, csak. csak. és nem jön el ezernyi göndör cowboy villanás közt sem az csipkés szőke, az a várományosan édesded ki nem mondható, az az érzés, az az érdemtelen nevű minna-álom...
