...,ha sehova nem mégy. El, hogy nehogy búcsú nélkül távozz. Ha van remény a maradásra, könnyű elfogadni az esetlegest.
És az abszurd létező képtelenné válik. A valószínűtlenség felfalja a lehetségest. És megnyugszik a szív is. És elfogadja, amitől így már nem fél, mert azt hiszi, elmúlt minden veszély, azt hiszi nincs már...
Opciók, mint foszlányok, nem közel - nem távol. Állandóan majdnem-láthatatlanok. Mégis folyton létezők. Mint az a néhány, fránya szúnyog éjszaka. Nem tesz semmit, (legfeljebb csíp és zümmög, néha megtelepszik) épp csak aludni nem lehet, legfeljebb nappal.
- mert üldözöl mást is, a távolból foszlányként, úgy is, ha egyedül csak te látod magad. és látod, hogy foszlány csak az üldözésed. akkor volt vas még, amikor hitted, hogy nem az üldözés a lényeg. -
Aludni menni. Fehér vagy sárga ágy, végülis mindkettő, együtt. És egy kicsikét kék is. De be kell vetni, nem csak nappal, és, talán, neked a másmilyen, nem tudom, milyen, de nem a tiszta, és nem is ez, mert ez rossz helyen szakadt.
Talán egy olyan, amiben nem csapkodnak éjjel folyton szúnyogokat múltba hervadt lányok...
