1. Milyen kapcsolatot kéne ápolnia az embernek az apjával? Miről, mennyit, hogyan kéne vele beszélgetnie? Mennyire kell közelinek lennie a kapcsolatnak, mit kéne érezni, hogyan viszonyulni hozzá? Kell, hogy mindez függjön az apa személyiségétől? (és az enyémtől?)
2. Mit kell mondani, amikor nincsenek szavak? Amikor vélemények és érdekek ütköznek benned és kívüled, amikor minden kettős és zavaros. Amikor valami jó, és mégsem teljes. Vagy teljes, de teljesen más, mint lennie kellene. nem csak erkölcsi értelemben. Nem tudom, milyen értelemben. Mennyire kell előre tervezni, mi van Isten tervében? Mi van az én tervemben? Mi van a más tervében? És mit kell, és mit akarok tenni?
Utat engedni a nyílt tenger felé, vagy másfelé hajózni.., egyedül. "az én tengeremen csak egy hajó van".. trallalala, az enyémen tutajok vannak csak, bár nem csak egy, szerintem. És mind a partot keresi, és majdnem mind hiába. Némelyek ismerik az öblöt, tán néha ki is kötnek, aztán hánykódnak kicsit, de tudják, hogy hova kell tartani, még ha őket is vonzza a végtelen. Vagy ők sem tudják, csak szeretik biztonságban érezni magukat. Nem tudom. Azt hiszem, a lényeg náluk van, némiképp. És van, aki a nyílt tenger felé invitál. Vagy talán egy ismeretlen öbölbe. vagy talán egy (térképről) túl ismerősbe.
Csak kettősség. Merre kell elmenekülni, ha az ember nem akar elmenekülni, csak elbújni egy örökké tartó ölelésbe, amiről még őszintén tudtam álmodni akkor, úgy, ahogy már régen, már soha nem fogok.
..az illúzió megette magát, miután darabokra tört, és most máshogy támad, apró cseppekben, mint a nyári eső. Aztán persze néha jéghegy potyog.
...merre vagy? nem vagyok fair. sosem voltam az.. :[ vagy csak néha, talán.
