Szoborrá kövesedett mozdulatlanság. Emlékmű. Szomorú esőben málló, ezerszer körüljárt, virággal mégis csak ritkán ékes zarándokhely - holdvilágban rezzenéstelen árnyék, az állandóság őre. Remény, és elkeseredés státusza.
Ezer lakattal őrizve a kertet, hogy el ne lopják, nehogy eltűnjön, és mégis bekövetkezett a legrosszabb. Magányos talapzatán megunva időtlenségét fáradtan guggolt le, majd megvakarta fejét tagjaiban az elvesztésnél is borszatóbb változás...
