Hol vannak az emberek?
Biztos egy csomóan vannak, és biztos nagyon rendes, jóravaló mind a maga emberi keretei között.. Biztos igazuk van, vagy ha nincs igazuk, akkor mentségük, amikor úgy viselkednek, ahogy teszik. Nem úgy, mint a filmeken, vagy a gettókban, sokkal kifinomultabb módokon nem veszik észre a másik embert, egyszerűen csak elvannak, és leszarnak mindenki mást magukon kívül, vagy nem mindenki mást, de a szeretet, az egy elég tág fogalom, és mindenki annyira egyedien értelmezi.
És nem tudom, hogy hogy lenne helyes, hogyan kellene az embereknek egymáshoz viszonyulniuk, és akárhogy is, biztos, hogy én sem úgy teszem, nem szeretem az embereket, hanem leszarom őket, de ez őket nem zavarja, engem viszont zavar az, hogy csak élnek, mondják a magukét, megvannak a maguk sérelmei, és a kis körük, akikkel emberségesen tudnak - némiképp - viselkedni,
azért, hogy az az érzés, amiről addig,
hadd áradjon szét, most a szobában...
de ez persze nehéz. Nehéz az, hogy hogyan kéne kezelni másokat. És van, hogy az ember túl érzékeny. A hugom "lovagja" is bosszant, egyre inkább. Nekem mindegy, hogy régebben játszotta meg, hogy kedvel (némiképp), vagy ez most változott, hogy Rita nem tudja elviselni, hogy beszélgetünk vele, és ezért inkább csípősen hűvösre vette az "öcsike" is a figurát, annyira nem zavarna, ha nem kéne őket elviselnem a családi ebédeken együtt, de ez így elég rossz.
Olyan, mint egy spirál, ők problémáznak, mikor melyikük, ettől persze én is máshogy viselkedek, csípősen, vagy kiborulósan, és akkor máris van miért utálni - vagy ha nem is utálni hallgatólagosan felváltva leszarni, vagy közös ellenségként tekinteni rám. Frankó. És tudom, hogy én is sáros vagyok, de az embereknek sem kéne elviselhetetlennek lenni - ennek ellenére.
Én nem tudom, hogy működnek a bunkók, vagy azok, akiknek minden szava támadás, és rosszat feltételeznek mindenkiről, de azzal, hogy negatívan reagálunk rájuk egyfelől beigazolódni látszik a rossz képük a világról, másfelől csak még jobban felingereljük (s talán elkeserítjük) őket.
Persze azt mondják, hogy az agresszor alá nem szabad adni a lovat. Nem tudom, de a szeretet az szerintem kívül esik ezen a dimenzión, se nem védekezés, se nem támadás, hanem egy ahrmadik, helyes reakció.
Kár, hogy az emberek ehelyett inkább leszarják egymást, vagy bántják. És senki nem mondta, hogy én jobb vagyok, de az nagyon megy, hogy mindenféle dologgal lássák el az embert, az, hogy egy kicsit kedvesek is legyenek, az már luxus.
Ennyi.
