Tegnap írtam egy bejegyzést arról a nyilván eléggé általános - és számomra sem új -, és ezért publikálásra nem is érdemes :) tapasztalatról, hogy minden sepcifikus kérdés, amivel konkrétan találkozok az életben, néhány (nem tudom mennyi) nagyobb téma köré csoportosul, vagy legalábbis a kérdések / válaszok? / hieararchikus rendszerében néhány alapproblémára vezethetők vissza, amelyek megválaszolása nélkül nem lehet tovább foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.
Az egyik ezek közül, ami különösen foglalkoztat, a determinizmus és a szabad akarat kérdése, az, hogy mi mozgatja az embereket, és meddig terjed a felelősségük, mennyire vagyunk urunk önmaguknak, mindez vallási és pszichológiai szempontból (két kedvenc témaköröm, még ha mindekettő nehéz, és tág is :)) érdekel. És felmerült bennem, hogy megkérdezem, mondjuk on-line, az emberkéket, nem tudnak - e valami jó írást ezzel kapcsolatban, olyat, ami továbbmegy a kérdésfeltevésen, még ha nem is ad konkrét, egyértelmű válaszokat, tovább tudja vinni a gondolataimat azon a paradox körforgáson, amiben a téma a fejemben mostanra kimerülni látszik.
Aztán ma nem is jutott eszembe az akarat kérdése, viszont megnéztem egy kisfilmet a homoszexualitásról, és cikkeket kezdtem keresni, így jutottam el - már megint - Szendi Gábor írásaihoz.
Szendi érdekes. Egyfelől érzem, hogy tabukat döntöget, értékrendeken lép át, és a kellőnél hangsúlyosabban evolúcionista, így kivált némi menekülő választ az emberből. Másrészt viszont: érdekes. A saját gondolatrendszerén belül logikus is, és mondhatni izgalmas, még ha csak számomra is újszerű kicsit. És az ember látja, hogy ezzel meg ezzel, amit mond, a keresztény értékrend összeegyeztethetetlen, és pont ezért olvassa tovább, mert úgy érzi, képes szelektálni, úgy érzi ez számára érdekesség, és tudja, mi az, amit nem lehet elfogadni belőle. Az írásban keveredik a saját álláspont súlyozott képviselete az objektivitást és tudományosságot ténylegesen is sugárzó félmondatok ellensúlyozó hatásával, és az ember így csak annyit mond a végén, hogy (bár néha vérlázító, néha beszűkült, nem tudni, hogy hiteles, vagy újszerűsége a tudományosság rovására és emberi gyarlóságunk igazolására megy - e, de akkor is... érdekes. :)
...egyébként a homoszexualitásról kerestem írásokat, de hamarosan rábukkant egy másikra is ugyanazon a honlapon, ami az emberi akaratról szól. Pont, amilyet kerestem, érdekes, de mégsem állásfoglaló, és még talán el kell olvasnom legalább egyszer, azt hiszem, de valamit már így is adott nekem. A rácsodálkozás örömét az újra, és érdekesre, és leginkább arra, ahogy - ha csak 1-1 pillanatra is - az evolúciós pszichológia tükrében nyertek homályos benyomásként tudományos jelentést isteni igazságok, és ezáltal sejlett fel valami abból tökéletes összahangból és egységből, ami a vallásos és tudományos tények között áll fenn. A szellemi (vallási) igazságok megnyilvánulása a földi - anyagi - valóság tükrében, melyek nem választhatók el egymástól. S mennyire paradox, hogy ezáltal, ami implicit módon ugyanazt az igazságot megcáfolni, elferdíteni szádékozik, pont abból villant fel egy darabkát, ha nem is biztosan, és sok időre, de megadva az érzetét (vagy illúzióját?) valami nagyszerű egységnek, amiben a dolgok együtt rezegnek, amiben minden a helyén van, és ezt egyébként is tudja az ember, de néha olyan nagy a távolság, és áthidalhatatlan az akadály a kettő (tudomány és vallás) között, és annyira nagyszerű, mikor egy-egy ragyogóbb pillanatban megcsillan a kettőt összekötő tengernyi, vékony ezüstfonál. És bár feltérképezni - néha - nincs is idő, de a hangulat megmarad.
Egymáshoz vezetnek az utak, ha az ember hagyja, és ahogy a földön egyre mélyebbre és mélyebbre ás az ember (hiszen vonzza a "mágnes"), egy idő után mégis az égi igazságokra kell, hogy meredjen, bármerre jut is, hisz' (ha csak nem fejleszt ki szofisztikált föld alatt maradási stratégiákat), és következetesen vizsgálja a mélység rétegeit - a Föld számára is gömbölyű marad. Vagy legalábbis ellipszoid forma. És akkor ugyanott jár, mintha csak az égre tekintett volna, de aki nem tudja nyugton szemlélni az eget, hát ássa át magát a Földön, úgyis minden ugyanarról mesél, mélyen és magasan, egyik vagy másik földi póluson.
Még nem tudom, miről hogyan és miért, de a nagy igazságok káprázó fényben táncoló csodaárnyékaira ezúttal némi hálával csodálkozom. :)
