...az a nem létező.)
Lakik bennem egy emberke. Vagy több emberke? Kis emberek. Kicsik, hogy elférjenek. (ugye a sok szerv, meg minden). Ha beszélek, hozzá beszélek, ha teszek bármit, vele teszem, neki mondom el, vagy épp neki nem, őt hagyom cserben, őt nézem le, vagy épp őt hiszem nagynak nagyítóval vergődve, emberke. Vele teszek mindent, ő mindenki, akivel találkozok, aki szembe jön velem az utcán, aki felszáll a buszra, aki rámköszön a boltban, vagy épp türelmetlen velem, a kis ember.
csak neki ismerem a szándékait, minden hazugságával együtt, és csak őt tudom megbántani szándékosan, vagy véletlen. a kisembert, aki talán több kis ember, talán csak kettő, a két pólus, az erős, és a gyenge, de lehet, hogy mind csak én vagyok, az egyetlen kisember, magamban, akiről azt hiszem hogy mások.
és megölelném, pedig nem tudom, hogy ő(k) is érzi(k), vagy csak félszemmel nézi(k) közömbösen, ahogy az élet elsuhan a kisemberrel vívott csatáim felett.
