a vonatút hosszú volt, de nem unalmas. viszonylag sokat aludtam, meg gondolkodtam is egy cseppet, aztán hazaértem; az utolsó szakaszt már busszal tettem meg. leszálltam a buszról, és elindultam az ismerős utcákon, minden ugyanaz, csak a megálló volt néhány méterrel arrébb tolva, a régi épp felújítás alatt áll. semmi nem változott, "én se", gondolom magamban, de aztán rájövök, hogy én azért mégis, elég nagyban, bár ez egy olyan terület, ami kevésbé észrevehető, vagy legalábbis nem érinti elég mélyen az identitásomat, nem tudom...
szóval olyan, mintha csak megérkeznék Szegedről, ahogy már annyiszor tettem, az utcák, a sarki bolt, s a házunk, a szomszédok a ház előtt, ők is csak gondterheltebbek lettek, de nem idegenebbek, mint 3 hete voltak.
sok idő, azóta új otthonom van, új arcok a fejemben, új nevek, új emlékek, új találkozások, édesanyám, akit igazából mindig csak anyának hívok, de leírva az édesanyám hangzik jobban, szóval anya az ablakhoz rohan, talán csak nekem tűnik úgy, hogy gyorsabban, mint máskor, és kiadja kulcsot, a sajátom helyett, amit én lusta voltam előkotorni a táskámból; már régen is így volt egyszerűbb.
bejövök, testvérek, apa meg pont ott van, ahol én szoktam, Pest környékén, a Dunakanyarban, majd aznap jön haza, amikor én visszamegyek, pont elkerüljük majd egymást. Hajni még Manyika néninél van, de aztán ő is befut, nagy szemekkel megáll előttem, és a képembe kacag, olyan Hajnalkásan, és aztán minden úgy megy, mint régen, én túl sokat gépezek, és alig - alig foglalkozok a testvéreimmel, és a családommal. azért a vacsorát elköltjük együtt, és annyit eszek, mint amennyit az utolsó 3 hétben nem igen, és jóízűen eszek, mert a szója finom, és egyetemistaként valahogy az evés a háttérbe szorult, annak ellenére, hogy eszek minden nap meleg ételt, és általában belefér valami reggeli, és vacsi féle is a napomba, indőnként tea, keksz :-)
szóval itthon, én azt hiszem, komolyabb lettem, egy darabig megy is, és Rita is megállapítja, hogy most olyan fiatalos vagyok, olyan egyetemista, azelőtt egyszerűen csak fáradt volt az arcom, de most olyan, mint egy fiatalnak, talán a szerelem teszi, vagy az, hogy fiatalok közt voltam; nem aludtam sokat az utóbbi 3 hétben, és még azt sem úgy és akkor, ahogy normális lett volna. na de ez így volt normális.
és aztán mesélke, és nézegetünk képeket, és a tesók valamin összekapnak, és akkor már leordítom őket, mert én meg beszélgetnék, ömlik belőlem a szó, aztán csak pihenek, és nem tudom, az elmesélt, vagy a megélt világ az objektívebben szubjektív, hogy amit magam elől takarok, az tárom - e fel Ritának, vagy amit feltárok azzal csak a saját életemet próbálom színesebbé tenni.
mindegy.
van, ami mindegy. - és lopva sandítok egy arca valahol másutt, valamikor máskor.
vagy még sincs?
nem tudom, csak próbálom összerakni magamban a mozaikokat.
és félek. atól hogy elveszítek dolgokat, embereket; én azt hiszem, nem is csupán azért félek, mert ezek jó dolgok, vagy mert annyira szeretem ezeket az embereket, hanem magától az elvesztéstől félek, és attól, hogy üres, magányos, elveszett leszek / maradok; félek.
és igen, szeretném azt az Egyet, aki nekem van szánva, de tudom, hogy cska elrontanám, már ha nekem lenne szánva, akkor biztos nem, de nem hiszek abban, hogy létezik Ő. majdnem Ő - k léteznek persze, de ők sosem tudnának úgy szeretni, ahogyan elvárnám. s talán egyáltalán nem tudnának, mert a boldogságot nem a szerelemben kell keresni, és nekem kell megtalálnom az utamat, az életcélomat, és a helyemet, és önmagam, hogy ne ezektől a dolgoktól válljak függővé, "decit"...
és már nem tudok hatásvadász lenni, pedig szeretném a hatást, de még jobban szeretném... nem is tudom, mit szeretnék.
arra csak vágyom, hogy olyan lány legyek, aki szívesen bújna néha hozzád, és akivel jól érezhetnéd magad, de önző módon cska én akarom jól érezni magam, én, s persze akarom azt a szerelem érzést, amibe az is beletartozik, persze, hogy a másiknak jó legyen, de nem, nem vagyok az a lány, akivel neked jó lehetne, te sem tudnál boldog lenni velem.
fáradt vagyok, túl fáradt felülvizsgálni minden dolgot, túl fáradt tovább keresni, kutatni, embereket, az igazságot, hadd pihenjek, nem, nem meghalni szeretnék, csak egy kicsit lubickolni a szeretetben, a biztonságban, nem, nem kérem, hogy változzon bármi a körülményeimben, csak szeretnék helyre jönni lelkileg, de semmiképp sem valami radikális rossz bekövetkeztével;
én szeretném, ha meglepnél, Uram, pozitívan, ne úgy, hogy megijedjek, hanem úgy, hogy örüljek neki, és jó legyen, és segítenél nekem, hogy elhiggyem, amit kell, és arra menjek, amerre kell, áldj meg kérlek, Uram, akaratod szerint, ne engedj elveszni kérlek, Istenem, és kérlek add meg nekem, hogy Téged tudjalak szeretni, és ha kell, hát küldd majd el nekem a társam, akit nekem szánsz támaszul, akinek engem szánsz támaszul, aki majd a férjem lesz, és add kérlek, hogy szeretni tudjak, azokat az embereket, akik valamiért fontosak nekem, s kérlek, azokat is, akik talán nem is azok; Legyen meg, Uram a Te akaratod, hisz' az a legjobb mindnekinek!
